Már régóta érlelődött a gondolat, hogy írjak az utazásokról, de a végső lökést egy kedves, szintén utazás mániás kolléganőm, Judit adta, mikor egy New Yorkról íródott cikkről beszélgettünk. Judit azt mondta, hogy szívesen olvasna valami ilyesmit tőlem is, az én szemszögemből. Így hát az ő kérésének eleget téve, jöjjön a Nagy Alma röviden, 5 szóban, ahogy én láttam.

1. Gyaloglás

Vagy akár írhattam volna tömegközlekedést is. New York ugyanis maximálisan tömegközlekedős/gyaloglós város. Így hát ha oda készülsz, a bőröndbe mindképp kerüljön legalább 2 pár, a kényelmesnél is kényelmesebb, hosszú gyaloglásokra alkalmas cipő, és készülj fel arra, hogy szó szerint le fogod járni a lábad.
Metróval és gyalogszerrel az egész város bejárható. Viszont minden klimatizált, a metrókocsik is. És nem csak úgy tessék-lássék megy a klíma, hanem teljes gőzzel. Én kifejezettem élveztem a kinti 35 fok után a jó hideg metróba beszállni, vagy belépni egy épületbe, de vannak akik ezt kevésbé díjazzák. Nekik nem árt, ha kéznél van egy kardigán vagy pulóver.
Féltünk tőle, hogy iszonyat tömeg lesz, hogy nem lehet elférni az utcán, de szerencsére ez csak a filmekben van így. Pedig közlekedtünk hétvégén és hétköznap csúcsidőben is egyaránt. Persze sokan vannak, de az emberek tempósan haladnak, így nincs az a riasztó tömegnyomor. A metró kijárat forgóajtaja volt a kedvencem, ott ha nem veszed fel a tempót, tuti körbeforgatnak az ajtóval együtt. Ami számomra egyébként pozitív, nincs tökölés, haladás van. Én meg pont ez a típus vagyok. Itthon nagyon tud idegesíteni, hogy a mozgólépcsőre feljutás is totál lassan megy. Nem, félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy rohanni kell és fellökni a másikat, és kint sem ez történik. Csak határozottan, céltudatosan és tempósan haladnak előre.

2. Változatosság

Sokan egy hatalmas betondzsungelnek gondolják New Yorkot. Aki már járt ott, az tudja, hogy ez nagyon nem így van. A modern metropolisz felhőkarcolói mellett a város egyes részein megtalálható a kisvárosi, bohém hangulat, és a csillogó üvegpaloták között lépten-nyomon egy-egy hívogatóan zöldellő parkba lehet botlani. Sőt kifelé haladva a városból nyüzsgő óceánparti strandot is találunk.
A parkok közül számomra - persze a mindenki által jól ismert Central Park mellett - az abszolút kedvenc a város szívében, a NewYork Public Library (Városi Könyvtár) mögött megbújó Bryant Park. Nagyon népszerű a környékbeli irodaházakban dolgozók között, sokan kijárnak oda ebédelni, sétálni kicsit, mégis hihetetlen nyugalmat áraszt, egy pici oázis az óriás épületek között.

�: 212sid

Ami még nagyon magával ragadott, az Coney Island. Annak ellenére, hogy ott kicsit elkapott egy gettó feeling, és tulajdonképpen egyedül ott találkoztunk rosszarcú emberekkel is, bármikor visszamennék oda. Igazi óceán parti hangulat, nyüzsgés a nagyvárosban. Sajnáltam volna, ha kihagyjuk.

3. Nyitottság / segítőkészség

Szinte már közhely, hogy NYC egy nagy olvasztó tégely. De ettől függetlenül igaz. Viszont megdöbbentően máshogy viszonyulnak egymáshoz és a mássághoz az emberek. Békésen utazik együtt fekete, fehér, indiai, kínai, mindenféle náció. Ha egymásnak ütköznek az utcán, metrón mindketten bocsánatot kérnek egymástól, ez természetes. Egyetlen pillanatra álltunk meg térképpel a kezünkben, hogy megnézzünk valamit és máris ott volt, egy járókelő, hogy megkérdezze segíthet-e, mit nem találunk. Minden üzletben mosolyognak, segítőkészek, egyszerűen számomra - kishazánk után - ez hihetetlen volt.
A térképes élményünkön kívül, volt még kettő, amit kiemelnék.
Érkezéskor tévedésből 2 db 10 utazásra szóló bérletet vettem az Airtrain-re (ami az JFK reptérre visz ki) a rendes metró helyett. Segítséget kértünk a metróállomáson az információnál. A hölgy végtelenül kedvesen elmagyarázta, hogy kénytelenek leszünk új bérletet venni a metróra, ő most itt nem tud mit tenni, de ad két formanyomtatványt, amit töltsünk ki és postázzunk el a megadott címre (térítésmentesen visszaküldhető). Kiindulva az itthoni hozzáállásból, úgy voltunk vele, hogy hát kitöltjük, de ezt a 15.000Ft körüli összeget már buktuk. Azért megfelelően kitöltöttük a papírt és az utolsó előtti napon bedobtuk a borítékot egy postaládába. Eltelt két hét, mikor is a telefonom jelezte, hogy SMS-t kaptam, megnéztem és megdöbbenve láttam az MTA-tól (Metropolitan Transportation Authority - azaz a new yorki BKK) a számlára érkezett utalásról az értesítést. A teljes összeget visszautalták. Néhány nap múlva érkezett hozzá egy levél is, miszerint a kérést jogosnak találták,  a pénzt elutalták és ha záros határidőn belül nem érkezne meg, akkor kérik, hogy mindenképp jelezzük. Hát ezt így is lehet.
A másik élmény az idei budapesti Pride felvonulás körüli szokásos háborgások miatt jutott eszembe. Azon a hétvégén érkeztünk, aminek a vasárnapján az ottani Pride volt. Szombaton a Central Parkban sétálva a Prideot felvezető zászlós emberkék gyakorlásába botlottunk. Volt köztük idős, fiatal, fekete, fehér, férfi és nő. Sokan nézték őket. Mindenki mosolyogva. Egy rossz szó nem hangzott el. Jó hangulat volt, szólt a zene. Már ez belém rögzült. Aztán másnap, a felvonulás napján késő délután Brooklynból a belvároson át metróztunk vissza a szállásunkra Queensbe, jó sok megálló volt, és Manhattanbe érve elkezdett a metrókocsi megtelni a Pride résztvevőivel. Egyikük-másikuk igen látványos ruhában, sminkkel, mondhatnám jelmezben. Nem messze tőlünk ült egy idős hölgy, olyan 80 körüli lehetett, előtte állt egy nagyon jó kedvű, valószínűleg leszbikus pár, nagyon extravagáns öltözékben. A hölgy megszólította őket. Először nem hallottam mit mond, de én arra számítottam, hogy valami kiakadás lesz. Hát nem! Képzeljétek el, a néni elkezdte dicsérni a ruhájukat, és hogy milyen szépek együtt és jókedvűek, és ha ő még fiatal lenne, ő is menne felvonulni. Azt hiszem akkor volt a legerősebb bennem az az érzés - ami egyébként végigkísérte az egész utazásunkat -, hogy lenne mit tanulnunk.

4. Külváros

Nem szabad tőle félni. Mármint a Manhattan-en kívüli területektől. A kiterjedt metróhálózatnak köszönhetően szinte bárhonnan gyorsan és könnyen elérhető a City, így érdemes külsőbb kerületekben szállást keresni, például Queensben vagy Brooklynban. Abba az árba, amiért Manhattanben egy ici-pici szobát kapni, amibe épp befér egy ágy és egy asztal, a belvároson kívül egy nagy kényelmes szoba, reggelivel akár egy magasabb kategóriájú szállodában is belefér. Mi például Queensben foglaltunk, két forgalmas metrómegálló - a Queensplaza és a Queensborough Plaza között - séta távolságra a Queesborough Bridgetől egy kis utcában. Ennek következtében éjszaka nyugodtan tudtunk pihenni, mert csend volt (na jó mondjuk úgy, csendesebb, mint a belváros, New Yorkban sosincs csend) ami jól jött, hogy a másnapi túrát bírjuk, kaptunk bőséges és finom reggelit és alig 15 perc alatt már Manhattanben sétálgattunk.

 5. Rajongás

Örök szerelem volt számunkra ez a város, a párommal mindketten rajongtunk érte, így nagy álmunk vált valóra az utazással. Kicsit tartottam tőle, hogy az a varázs, amit a város így távolról rejtett magában, odaérve elmúlik, vagy nem találjuk, vagy ... szóval értitek, nem olyan lesz, mint, amilyennek gondoljuk.
Azt mondják, két lehetőség van, ha New Yorkban jársz: vagy teljesen elvarázsol (még jobban) vagy megutálod. Hát mi nem csalódtunk. Örök szerelem lett ez a város. Hihetetlen atmoszféra, változatosság, dinamika jellemzi. Ezt azt hiszem le nem is lehet írni, inkább átélni kell.

Szállás tipp: Country Inn&Suites, Queens, NYC

Szállás vélemény: Egyszerű, de kényelmes hotel Queensben, közel a Queensborough Bridge-hez. Manhattan könnyen és gyorsan megközelíthető, a közelben két nagy metrómegálló is van, amelyeket több metróvonal is érint. A szoba tágas és kényelmes. A reggeli nem túl változatos (bagel, felvágott, vaj, lekvár, fánk, rántotta, joghurt, kávé, tea), de finom. A közelben több gyorsétterem, kisbolt is van. A személyzet segítőkész. Számunkra a célnak tökéletesen megfelelt a szállás.