4 éve kitaláltuk, hogy decemberben pár napra utazzunk el valahová a két ünnep között. Az első két évben az országhatáron belül maradtunk, de 2017-ben úgy gondoltunk, hogy ha már a tél nem jön hozzánk, akkor utazzunk el mi hozzá, hogy a gyerekek is lássanak olyan igazi, nagy havat. Több opció közül végül Zakopane-t választottuk.

Zakopane 320 km-re fekszik Budapesttől, tehát nincs messze, de mivel nem autópályán tudunk eljutni odáig, így kb. 5 óra útidővel kell számolni. Fizetős útszakasz egyedül Szlovákiában van, Zólyom és Besztercebánya között 10 km, amit lehetséges és érdemes is elkerülni. A nem fizetős út az autópályával párhuzamosan halad és időben nem egész 10 perc többletet jelent.

Autóval útnak indulóknak fontos, hogy Szlovákiában télen kötelező, hogy az autóban legyen hólánc (és lássuk be a lengyeleknél is hasznos lehet, ha van), Lengyelországban pedig a tűzoltó készülék.

Na tehát útra keltünk, pont a 40. születésnapomon, hogy 4 napot eltöltsünk Télországban. Bár megérkezésünkkor nem sok hó fogadott minket (mondjuk úgy, szinte semmi), a város és a környék az első pillanatban elvarázsolt minket, ahogy a szállás is.

Első napi hóhelyzet az apartman ablakából

A szállásunk egy nagyon hangulatos tetőtéri tágas apartman volt,a központtól távolabb, csendes környéken, egy nagyon hangulatos kis házban, végtelenül kedves és segítőkész szállásadókkal. Egy hölgy beszélt valamennyire angolul, a többiekkel leginkább activity-t játszottunk kommunikáció gyanánt, de azért megértettük egymást. Lelkesen kézzel-lábbal mutogatták, hogy ne aggódjunk jönni fog a hó.
Egyébként arra érdemes felkészülni, hogy vagy a lengyelünk kell, hogy nagyon jó legyen, vagy activity-zni tudjuk remekül, mert viszonylag kevesen beszélnek a lengyelen kívül más nyelvet arrafelé. Viszont cserébe nagyon segítőkészek és vendégszeretőek.

Az első estét leginkább pihenéssel és a gyerekek új kártyáinak tesztelésével töltöttük, de másnap felfedező útra indultunk. Előtte persze tájékozódtunk miket érdemes megnézni. A választásunk először a Gubalowkára esett, mert így több legyet tudtunk ütni egy csapásra. Megnézhettük a Krupówki utcát, Zakopane "Váci utcáját", a sajtpiacot, siklózhattuk és bíztunk benne, hogy odafent a Gubalowka tetején találunk némi havat is.

Főleg az ünnepek körül elég nagy a tömeg a városban, így parkolni sem egyszerű, főleg a Krupowki utca közelében, kitartást igényel. Mi egy élelmiszer bolt (talán egy Groszek, ha jól emlékszem) mögött lévő fizető parkolóban álltunk meg, a sétálóutca mellett, de van egy nagy parkoló az utca végén, a sajtpiac és a Gubalowka sikló közelében, ott találunk a legnagyobb eséllyel helyet). A parkolás a legtöbb helyen 3 zloty/óra.

A megfelelő parkoló fellelése után belevetettük magunkat a Krupowki forgatagába. A fiam nagy vigyorral fedezte fel a kedvenc kávézóját, és persze rögtön forró csokiért könyörgött, kiegyeztünk abban, hazafelé jár majd a jól megérdemelt forró csoki, nekem meg a kávé. Az utcán végig árusok, éttermek, üzletek, tényleg, mint itthon a Váci utcában. A végén pedig ott a kihagyhatatlan piac. Sajtok és sajtok mindenfelé, Chip és Dale Kvarg Lipijének ez maga lenne a mennyország. Érdemes megkóstolni a grillezett sajtot, áfonya lekvárral. 

Az árusok mellett kósza kétlábon járó plüssállatokba is bele lehet botlani, akik előszeretettel csábítják el főleg a gyerekeket egy fotó erejéig, majd tartják a markukat 10-15-20 zloty fizetségért. Erre érdemes felkészülni. Én például az első fotó után kiadtam a parancsot a gyerekeknek: kétlábon járó plüssállattal nem állunk szóba, mert 1 fotó oké, de részemről itt befejeztem.

A siklóra (és egyébként a Gáspár csúcsra tartó lanovkára is) lehet automatából jegyet venni, de ezt csak a perfekt lengyel tudással rendelkezőknek javaslom, az automatán ugyanis választható angol nyelv, amit kb. az első kérdésig navigál angolul, majd visszavált lengyelre. De lehet, hogy csak mi voltunk ügyetlenek. Elvileg interneten is lehet vásárolni (a lanovka esetében ezt biztosan tudom), de a siklóra nem érdemes, mert ha kicsit hosszú is a sor, gyorsan halad, kb. 10 perc és hozzájuthatunk a jegyekhez, ráadásul itt az árak a lengyel és az angol mellett már magyarul is ki vannak írva. A retúr jegy felnőtteknek főszezonban 23 pln, gyerekeknek, diákok és 65 év felettieknek pedig 19.

A sikló az 1123 méter magasan lévő tetőre visz fel, ahol minden van, ami szem-szájnak ingere. Télen sípálya, hófánk pálya, motoros szánozás, lovasszánozás, éttermek és miegymás várják az oda látogatókat. A többi évszakról nem tudok nyilatkozni, de gondolom akkor sem lehet odafent unatkozni. A kilátás pedig gyönyörű. A vállalkozó kedvűek a sikló melletti hegyi úton gyalog is feljuthatnak.

Gubalowka

A gyerekek első látásra beleszerettek a hófánkba, úgyhogy két 8 csúszásos bérletbe be is ruházhattunk rögtön. Nagyon élvezték. És mivel odafent volt némi hó, így a hóember építés, gatyaféken csúszás és hóban fetrengés sem maradhatott el. Aztán persze éhesek lettek, és kiszúrtak egy kürtőskalács (így magyarul) feliratot, azt pedig mindenképp enni kellett, így beálltam a sorba, míg ők rohangásztak a hóban apával. Pont előttem fogyott el a kész kalács, így a néni kiszólt nekem lengyelül, hogy egy perc (ezt úgy kb. megértettem), majd magának hozzá tette úgy az orra alatt, hogy "még sül", mivel magyar. Nagyon nevetni kezdett, mikor válaszoltam neki, hogy nem gond, megvárom. Jót beszélgettünk míg kisültek a kalácsok.

A kocsihoz az út aztán ismét a piacon át vezetett, így menet közben feltankoltunk sajtból, majd a gyerekek hozzájutottak a beígért forró csokihoz is. A szálláshoz visszaérve összefutottunk a szállásadó hölggyel, aki lelkesen mutogatott az ég felé és mondogatta, hogy "tomorrow snow", vagyis hogy holnap esni fog a hó. És lássatok csodát, este 10 körül valóban hullani kezdett a hó, nem is kicsit és tette ezt reggelig kitartóan.

A harmadik nap reggelén

Illetve nem csak reggelig, hanem utána egész nap. Az volt a tervünk, hogy felmegyünk lanovkával a Gáspár (Kasprowy) csúcsra, így elindultunk Kuznice felé, ahonnan a lanovka indul. A lanovka állomásáig nem lehet autóval felmenni. Jóval lejjebb vannak parkolók, ahol napi 25 zlotyért meg lehet állni és onnan egy kb 30 perces sétával fel lehet jutni a lanovkáig. Ez szakadó hóban, két gyerekkel, szánkóval kicsit vicces és kalandos, de kivitelezhető. Amúgy kisbuszok és lovas szánok is felvisznek az állomásig, ha nincs kedvetek gyalogolni. 

Úton Kuznice felé

Felérve láttuk a sokak által emlegetett kb. 3-4 órás méretűre saccolható sort a lanovka jegypénztáránál és máris megértettük, hogy igazat mondtak és azt is, hogy miért javasolták a neten való jegyvásárlást (szintén lengyel tudást igényel, de legalább van idő barátunkat a Google-t segítségül hívni). Mivel továbbra is kitartóan szakadt a hó, a gyerekek bánatára úgy döntöttünk, hogy egyrészt nincs kedvünk 3-4 órát sorban állni (ehhez a gyerekeknek sem fűlt a foga), másrészt ha fel is megyünk, úgysem látnák az orrunknál tovább, tehát sok értelme nincs, így a lanovkázást elnapoltuk a következő utazásra, és mivel láttuk, hogy a hegyi úton sokan jönnek le csúszkával, szánkóval, így mi is neki indultunk a csúcs felé, hogy eljutunk, ameddig eljutunk, de lefelé legalább szánkózhatnak a gyerekek. Nyilván túl magasra nem jutottunk, de legalább jó kirándultunk és jól éreztük magunkat. 

Az utolsó napra elállt a hóesés és gyönyörű napsütéses havas táj búcsúztatott minket (na akkor lett volna jó felmenni a Kasprowy-ra). Egy dologban biztosak voltunk: még vissza kell jönnünk. Igazi mesevilág.

Szállás tipp: Cubryna, Zakopane